Mivel rákényszerülünk előbb-utóbb, hogy amit csak tudunk, magunk állítsunk elő otthon a konyhánkban, így a soron következő kihívást nekem a káposzta otthoni savanyítása vagy inkább fermentálása jelentette. 2-3 alkalommal készítettem már el, de kufogástalan lett, a gyerekeim szerint finomabb is, mint a vásárolt, pedig az sem volt rossz. 🙂 Szerintem semmi extra, egyedül az elegendő só használatra kell odfigyelni.
És akkor a részletek:
1 kg legyalult/szelt fejes káposztához 3 dkg asztali sót számítunk. Ne használjunk vákum és jódozott sót! A sóval alaposan összegyúrjuk a káposztát, ne sajnáljuk törni a káposzta szálakat, mert így fogja kiadni a levét. Ha ez meg van és ennyi volt tulajdonképpen a lényeg, akkor valami műanyag, zárható tetejű tálba, tiszta műanyag vödörbe, porcelán kerámiába elkezdjük lerakni a káposztánkat.
Én első körben túl toltam a szemes köménymagot, sérelmezte is a család :) így most már a 7.5 literes tupper (ez itt nem a reklám helye) fedeles tálam legaljára szórok csak 10-20 db egész köményt, majd egy réteg káposzta, néhány szem egész fekebors, 2-3 babérlevél, esetleg 1 db egész chili paprika vagy száraz, csípős paprika, káposzta, fűszerek és addig rétegezzük még el nem fogy a káposzta. A saját sós levét is ráöntjük és ha nem lepi el, nekem sosem szokta, akkor 3%-os sós, kihűtött lével addig felöntjük hogy ellepje a káposztát.
A 3%-os felöntőlé:
1000 ml vízhez 30 gr asztali sót teszünk, felforraljuk a vizet, szobahőmérsékletűre, visszahűtjük.
Ezzel a folyamat első és legmacerásabb része kész is. Én porcelán lapos tányérral lenyomkodom a káposztát, benne is hagyom a tálban és a tálam tetejével lezárom. Nekem a 7.5 literes tupper tálamba 3.5 kg gyalult káposzta fér el és így a tányérral a tetején a tál fedője pont annyira nyomja le az egészet, h nem tud a káposzta a lé teteje fölé úszni. Meleg helyen, pl nálam a konyha pulton, 2-3 nap után elkezd erjedni, pezsegni a káposzta és kb 7-10 nap után fogyasztásra kész a finom káposzta. Ha elkészült, tartsuk hideg kamrában esetleg hűtőben.