Elkészült...

Több munkaórám van benne-tegnap pl. este 8-éjjel 2-ig csináltam-de elkészült. A kicsi lányom reggel mikor mutattam a hűtőben és kérdeztem, hogy mit szólsz a tortádhoz, csak annyit mondott: megfelel. Azt hittem akkor, hogy .....szúrom magam, de oviban mikor dicsérték a társai, akkor azt mondta, hogy "anyukámat dicsérjétek, az ő érdeme". Jöttek is sorra a gyerekek. Az egyik fiúcska elém állt, hogy mi volt a tortánban? Kérdeztem, hogy miért? Annyira jó volt vagy annyira rossz? Annyira finom volt! :) Egy igazán "sűrű" gyereket kell elképzelni egyébként, látszik, hogy szereti a hasát. :) Aztán sorra jöttek a gyerkőcök és dicsértek. Komolyan az sem érdekelt, hogy 3 órát aludtam csupán az éjjel. Aztán az is elég elismerés volt, hogy az emeletes tortából alig maradt az itthoni két nagyobbnak. Kiszólt óvónéni, hogy mindjárt jönnek, de isteni és sorra kérik a repetát a gyerekek.
Az öntömjénezés után azért elmondhatom, hogy látom a hibáit is ennek a tortának, látom, hogy hol és mit kell változtatni. Van amit nem tudok, hogy hogyan tudnám kiküszöbölni, de majd megyek és tanulok, érdeklődök a tapasztaltabbaknál. Voltak pillanatok, mikor láttam, hogy érdemes bajlódni vele, de voltak olyanok is, mikor majd nem feladtam. Összegezve: A gyerekeknél és óvodai személyzetnél osztatlan sikere volt, magam is elégedettséggel voltam tele, mert második fondanos tortám...így nézve nem rossz,de azt megállapítottam, hogy nem ebből fogok megélni! :))
Receptjét azért hozom majd a napokban!