Csoki torta

 A díszítés egy csupa csokis tortát rejt, gluténmentesen. receptet egyszer csak felrakom, ígérem. :)

Csupa csokis...

Ez a torta hétvégére készült nekünk, itthonra. Egy kisebb családi összeröffenet volt, ami aztán egy kicsit kinőtte magát, de jó volt és ez a lényeg. Egyébként szerencse, hogy itthonra készült a torta, mert a csoki teteje felolvasztotta és felszedte a tetején található krémet... Mert ugyanis, ha ezt konkrétan tudom, hogy csokival lesz a teteje leöntve, akkor a felső piskóta lapot nem is krémezem, de mivel annyira más lett, mint az elképzelésem volt, így csúsztak be kisebb hibák, leginkább a torta teteje.. :)) Szokás szerint elodáztam a dolgokat, aztán meg már csak sodródtam az árral és versenyt futottam az idővel. Hiába no, ha egy torta tetejét csupa fondant rózsával akarom beborítani, azt azért illene előtte napokban elkészíteni, nem az adott napra hagyni. :))
Az eredeti elképzelés a csokiszivaros oldal borítás, mert nálunk már a fondant szó hallatán is kiveri a víz a gyerekeimet, majd arra gondoltam, hogy fehér vagy nagyon lágy rózsaszín rózsákkal borítom be az egész tetejét...de ugye a rózsák nem készültek el, így jött a rögtönzés. És hát így sikerült! :)) De finom volt és ha a csoki em csinál olyan galibát a tetején, akkor talán még esztétikus is lehetett volna. :)) De elfogyott!! ;)

A torta maga 4 sárga piskótalapból állt (2 tojás fehérje, 2 ek víz, 3 ek cukor+2 tojás sárgája, 3 ek liszt/ lap ) amit a  dobos torta csokis krémmel töltöttem meg. Az oldalára kb. 60 dkg étcsokiból készültek a csokirudak és pár fondant virággal díszítettem.

SpongyaBob torta

Hosszas vajudás után eldőlt, hogy SpongyaBob torta készül Hannának itthonra. Annyi sok torta ötlet kavarog a fejemben, annyit szeretnék magam is kipróbálni, hogy a bőség zavarában-meg időzavarban-szenvedtem. :)) Végül is tegnap este született meg a kishölgy döntése, hogy spongyát kér. Nagy rohamban elkészült 3 lap egyenként 6 tojásos vizes piskótából egy  28x37 cm-es tepsiben. 3 teavajat 50dkg porcukorral habosra kavartam, pici sót adtam hozzá meg kb. 2-3 ek. főzőtejszínt. egy doboz mascarpone sajtot és 3-4 ek. holland kakaóport. A lapokat betöltöttem a krémmel, a maradékkal körbe kentem az oldalait, tetejét és a biztonság kedvéért még egy fél adag ganache-t is készítettem, amivel megkentem borítás gyanánt a külsejét körbe. Fondantot készítettem, borítottam-közben jó sokat bosszankodtam, mert semmi nem akart sikerülni-és a végeredmény egy nem túl tökéletes, de mindenképpen felismerhető SpongyaBob lett. A gyerkőc nagyon örült neki és röpke 10 perc alatt ebből is csak "rom" lett.  :))

Azt meg már csak a fotózás után vettem észre, hogy SpongyaBob jobb oldali szempillája igen csak szélfutta, csálé lett. Háát, így jártunk! :)))
A belseje meg valami ilyen. Csak már kicsit megolvadt, mire felvágásra került a sor.

Csokirúd

Először ezt a tortadíszítési elemet Edit tortasulijában láttam meg. Vonzanak az új és kihívást jelentő feladatok. Ezt is ilyennek gondoltam és na ná, hogy ki kellett próbálnom. A nagylányomnak sütök hétvégére tortát és ahogyan a lentebbi csokirózsák is az ominózus tortára készülnek, így ezek a csokirudak is. A végeredmény-ha publikálhatóan sikerül-akkor természetesen azt is hozom. :))
A legelső fázis, hogy jófajta műanyag fóliát szerezzünk be. Nekem elsőre szerencsém volt. Papír boltban vettem darabját 28 ft-ért és előlapnak használják állítólag lefűzésekhez. A lényeg, hogy könnyen hajtható legyen, de mégis tartással bírjon. Ha ez meg van, akkor csokirudak méretétől függően akár félbe s vághatjuk a fóliákat. Én egyszer csináltam 12x6 cm-es és 8x6 cm-es rudakat(emeletes torta lesz). Mivel könnyebb úgy haladni, hogy fel van jelölve a méret, így én bejelölgettem minden a méretet.

 (Már kísérleteztem előtte, ezért csokis a lap)

Majd az olvasztott csokival(ez piros boltos derby csoki volt) kikentem ügyelve arra, hogy sehol ne legyen túl vékony, ne világítson át a fólia sehol. Ha túl meleg, folyós volt a csoki, akkor sokkal nehezebb volt vele bánni, ezt megfigyeltem. Inkább kicsit hűltebben, vastagabban jobban lehetett kenni, tekerni. 

Aztán feltekercseltem a fóliát. Elsőbb nem csúsztattam addig a fóliát, hogy egymásba érjen a csokiszél, de aztán rájöttem, hogy inkább beleengedem a csokiba kb. 1mm-t, mert akkor egybefüggő a rúd. Ha maradt rajta egy kis hézag, azt ugye díszítésnél lehet úgy fordítani, hogy ne látszódjon, de sokkal könnyebben sérül, olvad azon a részen. Így a felétől már a ráengedéses technikával dolgoztam. Cellukszal rögzítettem a két végén. Majd fagyasztóba került pár percre, hogy megszilárduljon.

 

Javaslom-nekem ez bevált-hogy a munkálatot egy frottír törölközön csináljátok, azon nem csúszott annyira a fólia. A konyhapulton próbálkozva nehéz volt tartani, tekerni és ragasztani mert csúszkált.
Fagyasztóba raktam 8-10 rudat, addig megkentem a másik turnust és mire végeztem, az első széria már meg s dermedt. Tényleg szétpattan a fólia és szinte magától kicsúszik a csokirúd. A végeredmény meg a legelső képen látható. :)) Sok sikert és ha az első pár darab nem sikerül, ne keseredj el. Én is elsőre csináltam, az kezdő darabok visszaolvasztásra kárhoztattak, meg a gyerekek megették, de csak rá kell jönni a dologra, rá kell érezni és öröm lesz csinálni...ezt garantálom! :))

Egy kis tortadíszítés már megint :)

Sajnos számtalan recepttel vagyok elmaradva megint, de legalább a képeket már feltöltöttem, így nagyobb lesz az inspiráció, hogy a recepteket is minél előbb beírjam hozzá. Az örökös időhiány akadályoz ebben, persze folyamatosan tevékenykedek a konyhában, "alkotok", fotózok csak aztán megrekednek a dolgok. :) Majd igyekszem ezen változtatni és minél hamarabb hozni a recepteket is. Türelmeteket köszönöm! :))

Elkészült...

Több munkaórám van benne-tegnap pl. este 8-éjjel 2-ig csináltam-de elkészült. A kicsi lányom reggel mikor mutattam a hűtőben és kérdeztem, hogy mit szólsz a tortádhoz, csak annyit mondott: megfelel. Azt hittem akkor, hogy .....szúrom magam, de oviban mikor dicsérték a társai, akkor azt mondta, hogy "anyukámat dicsérjétek, az ő érdeme". Jöttek is sorra a gyerekek. Az egyik fiúcska elém állt, hogy mi volt a tortánban? Kérdeztem, hogy miért? Annyira jó volt vagy annyira rossz? Annyira finom volt! :) Egy igazán "sűrű" gyereket kell elképzelni egyébként, látszik, hogy szereti a hasát. :) Aztán sorra jöttek a gyerkőcök és dicsértek. Komolyan az sem érdekelt, hogy 3 órát aludtam csupán az éjjel. Aztán az is elég elismerés volt, hogy az emeletes tortából alig maradt az itthoni két nagyobbnak. Kiszólt óvónéni, hogy mindjárt jönnek, de isteni és sorra kérik a repetát a gyerekek.
Az öntömjénezés után azért elmondhatom, hogy látom a hibáit is ennek a tortának, látom, hogy hol és mit kell változtatni. Van amit nem tudok, hogy hogyan tudnám kiküszöbölni, de majd megyek és tanulok, érdeklődök a tapasztaltabbaknál. Voltak pillanatok, mikor láttam, hogy érdemes bajlódni vele, de voltak olyanok is, mikor majd nem feladtam. Összegezve: A gyerekeknél és óvodai személyzetnél osztatlan sikere volt, magam is elégedettséggel voltam tele, mert második fondanos tortám...így nézve nem rossz,de azt megállapítottam, hogy nem ebből fogok megélni! :))
Receptjét azért hozom majd a napokban!