2011. szeptember 8., csütörtök

Mert segíteni jó

Sokan, sokféle képen segítenek. Van aki alapítványok formájában, mások magán kezdeményezés általi gyűjtésben, amik mind dicséretesek és helyesek. Én a magam részéről egy kisebb léptékben tettem ezt ma és örömmel. :) Egy kedves ismerősünk nem rég szült, 2 hetes sincs a baba. Eddig apuka segített otthon, mától viszont Neki dolgozóban kellett helytállnia. Így ma én főztem a családnak is, a sajátomon túl, ezzel is egy kicsit segítve nekik, főként a fiatal mamának. És persze így próbáltam burkoltan az újszülött közelébe férkőzni! :D
Egy aranyló 6 órán át fövő tyúkhúslevessel és töltött csirkecombbal cserkésztem be magam "babanézőbe". :)))
A tyúkhúslevesnek semmi titka sincs, az alap, egy kellően öreg, ám még nem vén tyúk, amit órákon át, lassú(!) tűzön főzünk, nem sajnálva a zöldséget belőle. És ezzel pont.
A töltött csirkecomb sem varázslat, de egy sima sültet nagyon feldob. A combokat -ez hátsónegyedes volt- megtisztítottam, a bőrét kicsit felfeszegettem a hústól. Sóztam, fűszer sóztam (ez most Lidl-es szárnyas volt) és még pihent, elkészítettem a tölteléket. Ez lehet kinek-kinek a saját töltött csirke töltelék receptje, de ez jelen esetben:
  • egy csokor petrezselyem
  • 1 sertésmáj konzerv
  • pici fokhagyma granulátum
  • egy kevés csirke fűszersó
  • 3 főtt tojás
  • 2 nyers tojás
  • zsemlemorzsa az állag javításához. 
Ezeket összegyúrjuk és nem túl lágy, nem túl kemény masszát kapunk. Ezt a bőr alá tömködjük, nem túl sokat, mert sülés közben a bőr kicsit "összemegy". :)) Én most sütőfóliában sütöttem, egy fél dl olajat löttyintettem a fóliába, lezártam és mehetett a sütőbe.
kb egy órát sült 170 fokon légkeverésen,majd a fóliát felszakítva tovább sütöttem a combokat, de ekkor már csak 150 fokon és grill programon, addig még ilyen nem lett:
Krumplipürét készítettem hozzá és saláta levélre raktam az egészet, majd a tetejére egy nem erős pepperóni paprika díszítés került. Így vittem a családnak. Remélem ízlett is nekik, mert a fiatal asszony az örült a teher mentesítésnek...ezt láttam! :)

2011. szeptember 7., szerda

Szilvalekvár...tényleg az igazi?

 Lekvár főzés, ahogy én szeretem! Kép innen !

Számtalan blogot, jobbnál jobb, praktikusabbnál praktikusabb ötleteket találtam-így utólag-arra, hogy hogyan kell a szilvalekvárt főzni. Vitatkoznék abban is-de nem akarok-, hogy mitől IGAZI, az igazi szilvalekvár?? Attól talán, hogy nem bolti, szilvaÍZŰ valamit veszünk, ami gyakorlatilag sosem látott szilvát? Vagy a szilva fajtájától ? Esetleg, attól igazi szilvalekvár a szilvalekvár?? Vagy attól, hogy hogyan készül el? Mindegyikben lehet némi igazság, de számomra az IGAZIságát ennek a lekvárnak nem a szilva fajta jelenti, amiből főzzük, hanem sokkal inkább az, AHOGYAN főzzük! Úgy ahogy anyáink, nagyanyáink készítették..katlanban, üstben, mellette állva fél napokat, kevergetve...

Anno kislánykoromban ez szokásos menetrend szerinti ősz eleji rituáé volt, amiből már felnőttként is nekem annyi jött, le, hogy baromi sokáig készült, anyám mindig fáradt volt utána... Aztán most a napokban, az orvosi váróban ücsörögve elszörnyedtem, hogy 1000ft/ üveg (0.7 dl-es) a házi szilvalekvár ára. Fogalmam sem volt, hogy ennyibe kerül, mert minden évben kaptunk vagy a nővéremtől vagy anyától 1-2 üveggel, amivel szilvalekváros derelye igényünket csillapíthattuk. Ezzel az árral szembesülve, eldöntöttem-idén úgyis befőzési, savanyítási lázban égek, mint ahogy már 15 éve sem-hogy meg kellene puhítani 71 éves anyukámat, hogy mégis csak főzzünk együtt, üstben szilvát. Jelzem, voltak anyámnak is bátortalan próbálkozásai arra nézve, hogy idő spórolás ürügyén kipróbálja a közszájon forgó keverés nélküli szilvalekvár főzési praktikát, amit elsőbb egy 15 literes lábasa bánt és lett az enyészeté, majd még egy esélyt adva megpróbálta más praktikával, de ez sem lett sikeresebb. Így ő le is tett ebéli reményeiről, hogy megspórolható a mellette állás. Sikerült jó áron szilvához jutnunk, rögtön 50kg-t vettünk felesben anyával. Kimagoztuk, ami ekkora mennyiségnél már önmagában is elég meló lett volna, majd  le lett darálva. Ennyit áldoztunk az idő megtakarítás "oltárán" hogy nem a feles szilvát kezdtük el rotyogtatni, mert akkor még most is ott állnánk. :)) Majd 10 órától este fél7-ig, megállás nélkül ment a katlan mellett állás és állandó keverése a szilvának. Mivel anyukám nem tini korú már, így értelemszerűen a sok-sok óra oroszlán része rám maradt. Néha 10 percekre ha szólított a gyomrom vagy egyéb szükségletem, akkor átvette anya, majd délután a suli után a gyerekek is jöttek és kicsit segítettek. Félelmetes dolog a lekvár főzés, durrog, csapkod és olyan távolságokban és olyan váratlan pillanatokban, hogy az hihetetlen. A 40 literes üst színültig lett szilva darálmánnyal és csak hosszú órák múlva, ádáz csatában kezdett az üstben apadni, elpárologni a leve. És megállás nélkül csak kavarni..kavarni. Majd mikor már egyre nehezebben vitte a lekvár kavaró lapát vagy kanál, akkor felcsillanhatott a reménysugár, hogy csak 1-2órányi kitartás és be is lehet fejezni. :)) Aztán mikor elkezd "puffogni", szuszogni" a lekvár, mert annyira sűrű és az üst aljának melege, a gőz megemeli, akkor fáradtan, öregesen szusszan egy légbuborékot a lekvár, ezzel öntve újabb erőt a folyamatot szemmel kísérőbe, hogy most már megkezdődött a visszaszámlálás. :)) A végeredmény:
  • 50kg szilvából 40 liter ledarált szilva pempő
  • min.8 óra keverés
  • a végén pedig nagyjából 18-20 liter sűrű, édes, finom házi szilvalekvár!
  • alkari fájdalom, izomláz mindkét karban még másnap is
  • egy alapos és kiadós beszélgetés anyukámmal mindenről, amire mostanában elég kevés idő jutott, most viszont legalább 10 óra a szilva fejtéssel együtt ....
És akkor számoljunk csak....
     -készen vásárolva a lekvár...a házi, 1000ft/üveg/0.7 dl  > nekünk lett 10-10 liter családonként > osztva 0.7 dl-el az annyi mint kb. 13-14 üveg, aminek megvásárolva az ára = 13-14ezer ft , így viszont 160-170 ft/üvegje.

Akkor azt hiszem nem kérdéses, hogy megérte-e?! És hogy milyen az igazi szilvalekvár??? Nekem csakis ilyen, ahogy most készítettük! Hogy ebben a rohanó világban együtt lehettem a 71 éves édesanyámmal hosszú órákat, hogy jókat beszélgettünk, nevettünk, hogy időközben megérkeztek a gyerekeim.....ILYEN, ami összehoz bennünket a lekvár főzés ürügyén.... Vannak dolgok, amikre magam is sajnálom az időt, sok házimunkát leegyszerűsítek, de ha jövőre szilvalekvárt támadna kedvem főzni, akkor sem alkalmaznám az időspórolós technikákat,ha ezer garanciát kapnék is rá, hogy tuti siker, mert valami hiányozna belőle..........................

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails