Szilvalekvár...tényleg az igazi?

 Lekvár főzés, ahogy én szeretem! Kép innen !

Számtalan blogot, jobbnál jobb, praktikusabbnál praktikusabb ötleteket találtam-így utólag-arra, hogy hogyan kell a szilvalekvárt főzni. Vitatkoznék abban is-de nem akarok-, hogy mitől IGAZI, az igazi szilvalekvár?? Attól talán, hogy nem bolti, szilvaÍZŰ valamit veszünk, ami gyakorlatilag sosem látott szilvát? Vagy a szilva fajtájától ? Esetleg, attól igazi szilvalekvár a szilvalekvár?? Vagy attól, hogy hogyan készül el? Mindegyikben lehet némi igazság, de számomra az IGAZIságát ennek a lekvárnak nem a szilva fajta jelenti, amiből főzzük, hanem sokkal inkább az, AHOGYAN főzzük! Úgy ahogy anyáink, nagyanyáink készítették..katlanban, üstben, mellette állva fél napokat, kevergetve...

Anno kislánykoromban ez szokásos menetrend szerinti ősz eleji rituáé volt, amiből már felnőttként is nekem annyi jött, le, hogy baromi sokáig készült, anyám mindig fáradt volt utána... Aztán most a napokban, az orvosi váróban ücsörögve elszörnyedtem, hogy 1000ft/ üveg (0.7 dl-es) a házi szilvalekvár ára. Fogalmam sem volt, hogy ennyibe kerül, mert minden évben kaptunk vagy a nővéremtől vagy anyától 1-2 üveggel, amivel szilvalekváros derelye igényünket csillapíthattuk. Ezzel az árral szembesülve, eldöntöttem-idén úgyis befőzési, savanyítási lázban égek, mint ahogy már 15 éve sem-hogy meg kellene puhítani 71 éves anyukámat, hogy mégis csak főzzünk együtt, üstben szilvát. Jelzem, voltak anyámnak is bátortalan próbálkozásai arra nézve, hogy idő spórolás ürügyén kipróbálja a közszájon forgó keverés nélküli szilvalekvár főzési praktikát, amit elsőbb egy 15 literes lábasa bánt és lett az enyészeté, majd még egy esélyt adva megpróbálta más praktikával, de ez sem lett sikeresebb. Így ő le is tett ebéli reményeiről, hogy megspórolható a mellette állás. Sikerült jó áron szilvához jutnunk, rögtön 50kg-t vettünk felesben anyával. Kimagoztuk, ami ekkora mennyiségnél már önmagában is elég meló lett volna, majd  le lett darálva. Ennyit áldoztunk az idő megtakarítás "oltárán" hogy nem a feles szilvát kezdtük el rotyogtatni, mert akkor még most is ott állnánk. :)) Majd 10 órától este fél7-ig, megállás nélkül ment a katlan mellett állás és állandó keverése a szilvának. Mivel anyukám nem tini korú már, így értelemszerűen a sok-sok óra oroszlán része rám maradt. Néha 10 percekre ha szólított a gyomrom vagy egyéb szükségletem, akkor átvette anya, majd délután a suli után a gyerekek is jöttek és kicsit segítettek. Félelmetes dolog a lekvár főzés, durrog, csapkod és olyan távolságokban és olyan váratlan pillanatokban, hogy az hihetetlen. A 40 literes üst színültig lett szilva darálmánnyal és csak hosszú órák múlva, ádáz csatában kezdett az üstben apadni, elpárologni a leve. És megállás nélkül csak kavarni..kavarni. Majd mikor már egyre nehezebben vitte a lekvár kavaró lapát vagy kanál, akkor felcsillanhatott a reménysugár, hogy csak 1-2órányi kitartás és be is lehet fejezni. :)) Aztán mikor elkezd "puffogni", szuszogni" a lekvár, mert annyira sűrű és az üst aljának melege, a gőz megemeli, akkor fáradtan, öregesen szusszan egy légbuborékot a lekvár, ezzel öntve újabb erőt a folyamatot szemmel kísérőbe, hogy most már megkezdődött a visszaszámlálás. :)) A végeredmény:

• 50kg szilvából 40 liter ledarált szilva pempő
• min.8 óra keverés
• a végén pedig nagyjából 18-20 liter sűrű, édes, finom házi szilvalekvár!
• alkari fájdalom, izomláz mindkét karban még másnap is
• egy alapos és kiadós beszélgetés anyukámmal mindenről, amire mostanában elég kevés idő jutott, most viszont legalább 10 óra a szilva fejtéssel együtt ....

És akkor számoljunk csak....
     -készen vásárolva a lekvár...a házi, 1000ft/üveg/0.7 dl  > nekünk lett 10-10 liter családonként > osztva 0.7 dl-el az annyi mint kb. 13-14 üveg, aminek megvásárolva az ára = 13-14ezer ft , így viszont 160-170 ft/üvegje.

Akkor azt hiszem nem kérdéses, hogy megérte-e?! És hogy milyen az igazi szilvalekvár??? Nekem csakis ilyen, ahogy most készítettük! Hogy ebben a rohanó világban együtt lehettem a 71 éves édesanyámmal hosszú órákat, hogy jókat beszélgettünk, nevettünk, hogy időközben megérkeztek a gyerekeim.....ILYEN, ami összehoz bennünket a lekvár főzés ürügyén.... Vannak dolgok, amikre magam is sajnálom az időt, sok házimunkát leegyszerűsítek, de ha jövőre szilvalekvárt támadna kedvem főzni, akkor sem alkalmaznám az időspórolós technikákat,ha ezer garanciát kapnék is rá, hogy tuti siker, mert valami hiányozna belőle..........................