Körte befőtt

Idejét nem tudom, hogy mikor főztem be utoljára és készültem a télre így is. Régebben ez rutin volt, de 10 vagy talán több éve is, valahogyan, valamiért elmaradt ez a rituálé. Most meg a férjem szerint, mint ha az elmúlt éveket akarnám bepótolni, úgy spájzolok. :)
A körte viszont feladta a leckét. Amit első körben elraktam, annak az lett a baja, hogy a felső 3-4 cm gyümölcs réteg undorítóan bebarnult. Közvélemény kutattam a családban, a munkahelyen tapasztaltnak hitt háziasszonyoktól, de a válasz az volt, hogy "nekem is olyan, attól nincsen semmi baja a befőttnek". Na hát ez engem nem vigasztalt meg, mert hiába nincs baja, én undorodok attól a bebarnult gyümölcstől. Most a legutóbbi 10 kg körtét így tettem el és úgy fest nem barnul, nem forr és szép marad...

Tehát: A körtéket meghámoztam. kicsumáztam és borkénes vízbe kerültek az üvegbe rakásig. Kb. 20 liter vízhez adtam 1 teáskanál borkénport. Egyáltalán nem barnult meg a gyümölcs! Aztán az eddigiektől eltérően( gyümölcs üvegbe, rá x számú kanál cukor, majd tartósítószer, víz, dunsztolás...) most szirupot főztem fel, igaz a víz-cukor arányt nem mértem, csak úgy ízlés szerint adtam hozzá cukrot, és még beledobtam pár szem szegfűszeget, ezt is annak függvényében, hogy mennyire szereti a család a szegfűszeg ízét. A körtéket üvegekbe rendeztem, a gyümölcs tetejére egy jó késhegynyi citromsavat szórtam, majd a bugyogó, forró szirupot rászedtem a tetejére késhegynyi szalicilt szórtam a tetejére és rákerült az üvegtető és mentek a száraz dunsztba. Most szépek, fehérek... és majd meglátjuk mi lesz velük. :))